Ébreszto, makákó-társadalom!

Püski-Lengyel Ildikó tolla egyben ecset is, így szavainak színskálája a mahagónibarnától a napsárgáig kápráztat el. A szerző igyekszik az egó negatív sugalmazásaival szembe menni, a lelkét szorító fékeket kioldva, a - szabadon szárnyaló - gondolatait őszintén és örömmel papírra vetni, impresszionista érzésekkel, metaforákkal dúsítva, a lelke benyomásait megfesteni. Az emberiség napjainkra megtanult álarcok mögött élni. A legtöbben nem is egyet birtokolunk, szinte minden társadalmi elvárás alapú szituációra akad egy. A gyermeki, őszinte ÉN szinte abban a pillanatban nyomás alá kerül, amint a kisember elkezdi megérteni a környezetét.  A szülői elvárások után a különféle intézmények nyomasztó álarcok tucatjait rakják ránk. Mire felnővünk, talán már nem is tudjuk, kik is vagyunk igazából, azaz kik voltunk, kik lehetnénk …